A VRF egy angol betűszó, amely a változó hűtőközeg-áramlást (variable refrigerant flow) rejti. A VRF-rendszerek lényege, hogy legyen szó bármekkora épületről is, minden beltéri egység pontosan annyi hűtőközeget kap, amennyire szüksége van. Bár a magyar piacon megfelelő kereskedelmi háttér és telepítői tapasztalat is fellelhető, mégis találkozunk szakszerűtlen kivitelezéssel. Az alábbi cikkben azt foglaljuk össze, hogyan kerülhetők el a telepítési hibák.
Az elmúlt évben bekövetkezett energiaár-robbanás hihetetlen gyorsasággal váltott ki válaszreakciókat a gazdaság és az élet számtalan szegmensében. A földgázalapú fűtéssel rendelkezők azonnal elkezdtek alternatívákat keresni, hogy elkerüljék a magasabb gázszámlát, akár olyan berendezésekkel, amelyekről korábban azt gondolták, legföljebb a távoli jövőben fogják rendszerbe állítani őket. Mára kiderült, hogy az aggodalmak nem voltak alaptalanok, ahol nem sikerült csökkenteni a gázfelhasználást, már szembesültek is a drasztikusan megugró energiaárakkal, amelyek sok kisebb-nagyobb vállalkozás bezárásához vezettek. A lakosság éppúgy megpróbált alkalmazkodni az új helyzethez, mint az ipari-, vagy közületi felhasználók. Míg az előbbiek a hőszivattyús split klímák és a kisebb teljesítményű levegő-víz hőszivattyúk felé fordultak, utóbbiak a nagy teljesítményű monoblokk hőszivattyúkban és a központi klímákban (VRF rendszerekben) látták a helyzet kevésbé fájdalmas megoldását. Jelen cikkünkben a VRF-rendszerekkel foglalkozunk, amelyek forgalmazása, telepítése, már évtizedes múltra tekint vissza hazánkban.
Telepítés szaktudás nélkül? Rossz ötlet!
Elmondható, hogy sok neves gyártó képviselteti magát a magyar piacon, ezek a nagy múltú cégek sok tapasztalattal és megfelelő szakembergárdával bírnak. Ugyanakkor az elmúlt fél évre jellemző robbanásszerű VRF-értékesítés több problémára is rávilágított. Ezek közül az egyik, hogy ennyi gép telepítéséhez és beüzemeléséhez, nincs meg a megfelelő számú, képzett szakember hazánkban. Ettől függetlenül sokan belekezdenek tapasztalat és specifikus tudás nélkül is a VRF-rendszerek telepítésébe, ez pedig súlyos hibák elkövetésének kockázatát hordozza magában.
Természetesen az energiaár-robbanás hatásaira nem lehetett felkészülni, különösen nem az oktatás területén, ahol a szakmában eltöltött évek is kellhetnek a mélységi tudás és a rutin eléréséhez; amivel már a komoly, nagy rendszerek kivitelezésébe is bátran belekezdhet a vállalkozó. A következő sorok leginkább azon kezdő kollégáknak szólnak, akik rendelkeznek klímás alapképzettséggel, némi gyakorlattal, vannak alapismereteik a VRF-rendszerekről, és ezek birtokában szeretnének részesei lenni kisebb-nagyobb VRF-rendszerek telepítésének, beüzemelésének. Rövid, de közel sem teljeskörű összefoglalónkban azokra a főbb mozzanatokra fókuszálunk, amelyek mentén egy új rendszer „megszületik”, vagyis a tervezéstől eljutunk a beüzemelt rendszerig.
Kezdjük a kiválasztással!
Kezdésként tekintsük át, hogyan indulhat, egy VRF-rendszer kiválasztása. Több alapeset létezik. Elsőként említeném, amikor egy új építésű létesítményről van szó. Általában, ez még csak terveken létezik, amikor már megkezdődik a mérnökök által a vonatkozó VRF-rendszer betervezése. Az esetek nagy többségében az ilyen rendszerek többszöri tervezői és felhasználói egyeztetésen esnek át, mire véglegessé válnak, vagyis jó eséllyel az valósul majd meg, ami a VRF-terveken látható, és a tervezője jóváhagyta, felelősséget vállal érte.
Másodsorban találkozhatunk azokkal az esetekkel, amikor egy meglévő épületbe kell betervezni és telepíteni VRF rendszert. Itt a helyzet már bonyolultabb. Jellemzően a nehézséget a kültéri és beltéri egységek telepítési helyének kiválasztásakor tapasztalhatjuk, s ez kedvezőtlen esetben komoly negatív hatással lehet a rendszer működésére. Természetesen a legjobb, ha betartjuk a gyártó által javasolt védőtávolságokat és elhelyezési előírásokat, azonban a gyakorlat szerint előfordul, amikor kompromisszumot kell kötni. Ide szükséges a tapasztalat, hogy mégis, mennyire térhetünk el a gyártói előírásoktól. Mérlegelni kell ezek kockázatát, kérjük ki a forgalmazó véleményét és csak azután döntsünk! A kültéri egységek körüli védőtávok megléte, illetve az esetlegesen rájuk illesztett légcsatorna méretezése kiemelten fontos! Szintén nehézséget szokott jelenteni a rendszer rézcsőpár-nyomvonalának kialakítása. Legtöbbször alkalmazkodni kell a mennyezeten, vagy álmennyezetben lévő csövekhez, vezetékekhez. Itt jegyezném meg: kerüljük el, hogy az árnyékolt kommunikációs vezeték erősáramú vezetékek közelében, azokkal párhuzamosan fusson, tájékozódjunk a gyártói előírásokról! A felmérést követően a lehető legpontosabban adjuk át a helyszíni bejárás során felmért nyomvonal tervet a VRF rendszert méretező kollégának, hiszen csak pontos csőtávolságok birtokában készülhet precíz csőterv, amely így a megfelelő hűtőközeg-rátöltési mennyiséget is mutatja majd. A cseppvízelvezetés ugyancsak kívánhat kreatív megoldást a kivitelezőtől, érdemes időben egyeztetni a végfelhasználóval ennek pontos helyéről, esztétikus megoldásáról.
Beszéljünk a forgalmazóval!
Miután sikerült megállapodni a megrendelővel a szükséges beltéri egységek számáról, kiviteléről, elhelyezéséről és a rendszer fő rendeltetési céljáról (elsődleges a fűtés vagy a hűtés), érdemben meg lehet kezdeni az egyeztetést a VRF-rendszert forgalmazó céggel. A legfontosabb felmerülő kérdések közé tartozik a rendeltetési cél meghatározása, a hűtési és/vagy fűtési teljesítmény megállapítása, kültéri-beltéri egységek teljesítményaránya (túlméretezés/alulméretezés a várható felhasználói szokások alapján), a beltéri egységek vezérlési lehetőségei, a rendszer külső elérésének igénye (csatlakozás épületfelügyelethez) stb. Az épület hőveszteségének/hőnyereségének pontos megállapítása kulcsfontosságú, jól használható erre a célra a legáltalánosabban ismert szoftver megfelelő modulja.
Tisztában kell lenni azzal, hogy ki vállalja a felelősséget az alapparaméterek meghatározásával, valódiságával kapcsolatban, ki felel a végfelhasználó felé a kiválasztott műszaki tartalomért. Sajátos problémát jelentett régebben a kis hűtési/fűtési igényeket támasztó helyiségek felszerelése megfelelően alacsony teljesítményű beltéri egységekkel, amelyre megoldást jelentenek egyre több gyártónál, a nemrégiben megjelent 1,5kw-os teljesítményű készülékek. A csőtervet a fönti kérdések tisztázása után el lehet készíteni, amely alapot szolgáltat a kivitelezéshez.
A csőgerinc kivitelezésénél betartandó legfontosabb szabályok a következők:
- csakis nagy tisztaságú, vegytiszta (klímás) rézcsövet szabad használni, a csővégeket mindig zárva kell tartani, így elkerülve a szennyeződések bekerülését;
- vízszintes nyomvonalvezetés esetén az osztóidomokat fektetve kell beépíteni;
- a rendszeren végzett forrasztás során gondoskodni kell a folyamatos nitrogénáramoltatásról;
- a forraszanyag összetétele feleljen meg a gyártói előírásoknak;
- a kültéri egység sarokszelepeit különös gondossággal szükséges hűteni, amikor a gerincet forrasztják rá, nehogy sérüljenek;
- nagyobb rendszerek esetén célszerű elzáró szerelvények beillesztése a szakaszolhatóság érdekében;
- hosszabb egyenes gerincszakaszoknál 10 méterenként javasolt egy kompenzátor idom kialakítása (minimum 300 x 300mm-es méretben);
- a függesztett gerincvezetéket 1-1,5 méterenként kell rögzíteni, hosszabb függesztés esetén a függesztő szárakat egymáshoz is célszerű kimerevíteni, elkerülve így a rezonancia kialakulását;
- nagyobb rendszereket szakaszosan (szintenként) célszerű nyomáspróbázni;
- a kétoldali nyomáspróbát és vákuumolást az MSZ EN 378-2 szerint kell végrehajtani, dokumentálni;
- a teljes csővezetéket le kell szigetelni a gyártó, vagy a rendszert tervező mérnök utasításai szerint, a kültéri szakaszokat külön védeni szükséges (pl. alumínium kasírozással).
Találjuk meg a kültéri helyét!
Néhány szempontot a kültéri egységek elhelyezésével kapcsolatban is figyelembe kell venni. Ilyen például, hogy a kültéri egységet a hóhatár fölé szükséges kiemelni, a csurgalékvíz elvezetéséről pedig megfelelően gondoskodni kell. Nagyon fontos, hogy rezgéstompító gumibakok szükségesek a gépek alá, hiszen ezek segítik elő a berendezések halk működését. A túl zajos kültérik nem csupán magának a megrendelőnek okoznak bosszúságot, de akár a szomszédoknak is. A tartószerkezetnek ellen kell állni a széllökéseknek, amennyiben a készülék nem szélvédett helyre kerül. Több kültéri egység összecsövezése esetén be kell tartani a sorrendet a gyártó előírásai szerint. A beltérben elhelyezett kültéri egységeknél méretezni kell a kidobó légcsatornát és gondoskodni kell a friss levegő zavartalan bejutásáról.
A klímás nem villanyszerelő!
Az elektromos szerelésre vonatkozóan is be kell tartani az előírásokat. Ezek közül a legfontosabb, hogy csak megfelelő végzettséggel és jogosultsággal rendelkező személy végezheti az elektromos szerelést! Szerencsés, ha ez maga a klímás kivitelező, de ha ő maga nem rendelkezik a megfelelő végzettséggel, akkor bizony másra kell bíznia a munkát. A rendszer biztonságos működéséhez elengedhetetlen, hogy a betáplálási oldalon álljon rendelkezésre elegendő áramerősség, továbbá az adott hálózat rendelkezzen az előírásoknak megfelelő túlfeszültség-védelemmel. A vezeték keresztmetszetek a készülékek teljesítménye, a vezetékek hossza és anyagminősége szerint legyenek kiválasztva! A kültéri egységek önálló áramkört és biztosító berendezést kapjanak, legyenek ellátva a készülék mellett fölszerelt leválasztó kapcsolóval! A beltéri egységek elektromos táplálását szintén önálló áramkörről kell megoldani. Erre más fogyasztó ne legyen rákötve; nagyobb rendszerek, több szint esetén, csoportok kialakítása lehetséges. A kéteres, árnyékolt kommunikációs kábelt a kültéritől indítva sorba kell fűzni az egyes beltériken át az utolsóig, ahol a gyártó által biztosított záróellenállást kell beépíteni a telepítési utasítás szerint. Az árnyékolást csak a kültérinél kell a földeléshez lekötni, a beltériknél csak a folytonosságát kell biztosítani, ott lekötni földelésre nem szabad. A központi vezérlő, vagy modbus gateway elhelyezését és vezetékelését a kivitelezés korai szakaszában célszerű előkészíteni.
A VRF-rendszer beüzemelése
Az első és leglényegesebb szabály itt is az, hogy a beüzemelést csak szakképzett, hozzáértő személy végezheti. A legtöbb forgalmazó megfelelő szintű háttértámogatást tud ehhez adni akár telefonon, akár a telepítés helyszínén, ezzel mindenképpen érdemes élnie a beüzemelőnek, amennyiben kérdése merülne fel. A beüzemelés előfeltételei közül a legfontosabb a gáztömör, idegengáz mentes rendszer megléte. Fontos, hogy a beüzemelés a végleges elektromos betáplálásról történjen. Biztosítani kell a beüzemelési próbaüzem szabad lefutását, lakott épület esetén ez kellemetlen lehet az ott tartózkodóknak. Amennyiben az elő van írva, a szükséges mennyiségű hűtőközeget rá kell tölteni a rendszerre. Végül, a beüzemelést dokumentálni kell a forgalmazó utasítása szerint, amit legtöbb esetben az általa biztosított beüzemelési jegyzőkönyvben lehet megtenni.
A sikeres beüzemelést követően ki kell oktatni a készülék üzemeltetőjét a használat módjáról. Ehhez át kell adni a készülékhez kapcsolódó kezelési útmutatót! Hívjuk fel a megrendelő figyelmét arra, hogy az energiafelhasználást és a készülék élettartamát is kedvezően befolyásolja, ha az előírt karbantartásokat időben elvégzik a berendezésen. Arra is figyelmeztetni kell a végfelhasználót, hogy a berendezést csak szakember bonthatja vagy javíthatja meg